1. pont
Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző ételkészítési módok felhasználásával állítsuk össze étrendünket. Ne ragaszkodjunk a megszokotthoz, ízleljünk meg más ételeket is, kipróbálás után mondjunk csak véleményt, ne legyenek előítéleteink. A sokszínű, nem gyakran ismétlődő ételsorokat tartalmazó étrend önmagában komoly biztosítékot jelent arra, hogy minden szükséges tápanyagot megkap a szervezetünk.
2. pont
Együnk kevésbé zsíros ételeket: a főzéshez, sütéshez inkább margarint vagy olajat használjunk. Különösen fontos ez a keveset mozgók, az ülőfoglalkozásúak számára. Részesítsük előnyben a gőzölést, párolást, a fóliában, teflonedényben vagy fedett cserépedényben, mikrohullámú sütőben készítést a zsiradékban sütéssel szemben. Mellőzzük a rántást, kedvezőbb a kevés liszttel, keményítővel készített habarás.
3. pont
Kevés sóval készítsük az ételeket, utólag ne sózzunk: a mérsékelten sós ízt nagyon gyorsan meg lehet szokni. Különösen kerüljük a sózást gyermekeknél, mert az ekkor kialakult ízlés az egész életre kihat. A fogyasztásra kész élelmiszerek közül válasszuk a kevésbé sózottakat. Az ételek változatos ízesítésére sokféle fűszert használhatunk.
4. pont
Csak étkezések befejező fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer együnk édességeket, süteményeket, soha ne étkezések között, főleg nem helyette. Ételeinket egyáltalán ne, legfeljebb nagyon csekély mértékben cukrozzuk. Ahol lehet, cukor helyett használjunk mézet. Igyunk inkább természetes gyümölcs- és zöldséglevet, mintsem italokat, szörpöket. A kávéba, teába - ha egyáltalán szükséges - inkább mesterséges édesítőszert tegyünk. Ne szoktassuk a gyermekeket az édes íz szeretetére.
5. pont
Naponta fogyasszunk mintegy fél liter tejet vagy tejterméket (pl. sajtot, túrót, aludttejet, kefirt, joghurtot). A tejtermékek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.
6. pont
Rendszeresen, naponta többször is együnk nyers gyümölcsöt, zöldségfélét (salátának elkészítve, erre télen is van mód), párolt főzeléknövényt, zöldséget.
7. pont
Asztalunkra mindig kerüljön barna kenyér. Köretként vagy a fogás alapjaként inkább a burgonyát és a párolt zöldségféléket válasszuk a rizs, esetleg a tészta helyett.
8. pont
Naponta négyszer-ötször étkezzünk. Egyik étkezés se legyen túlságosan bőséges vagy nagyon kevés: minél egyenletesebben osszuk el a napi táplálékmennyiséget. Együnk nyugodtan, kényelmes körülményeket teremtve, nem kapkodva. A főtt ételeket elkészítésük után mielőbb tálaljuk, ne tároljuk melegen órákig. Legyen meg a napi megszokott étkezési "menetrendünk", lehetőleg mindig azonos időpontban együnk.
9. pont
A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható. Az alkohol káros, a szeszes italok energiafelesleget jelentenek táplálkozási szempontból, ezért is kerülni kell ezeket. Gyermekeknél a legkisebb mennyiségben is tilosak.
10. pont
A helyes táplálkozás nem jelenti egyetlen ételnek, élelmiszernek a tilalmát sem, azonban célszerű egyeseket előnyben részesíteni, mások fogyasztását csökkenteni. Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek! Bőséges fogyasztásra javasolt: elsősorban gyümölcsök, zöldség- és főzelékfélék, hal, továbbá barna kenyér, burgonya. Mérsékelt fogyasztásra javasolt: nem zsíros húsok és húskészítmények, zsírszegény tej és tejtermékek, zsiradékok (célszerű a zsír helyett az olaj, a vaj helyett a margarin), tojás, tészta, száraz hüvelyesek. Kerülni javasolt: édességek, fagylalt, cukrozott készítmények (befőtt, lekvár is), zsíros húsok, zsíros ételek, tejszín, cukor, cukros üdítők, só, tömény italok, sör, bor. Figyeljünk a csomagolt élelmiszereken feltüntetett energia- és tápanyagértékekre, egyéb összetételi adatokra, amelyek sok segítséget adnak az élelmiszerek kiválasztásában és az étrend összeállításában.
11. pont
A helyes táplálkozás kedvező hatásait hatékonyan egészíti ki a dohányzás teljes mellőzése, a rendszeres testmozgás.
12. pont
A helyes táplálkozás fedezi a szervezet minden élettani folyamatának energia- és tápanyag-felhasználását. Egyszerű módszert jelent értékelésére a testtömeg mérése: a megfelelő táplálkozás mellett a kívánatos testtömeg alakul ki, ezt a célt kell elérnünk.
2010. március 16., kedd
2010. március 15., hétfő
Élmények a halálközelében
Túlvilágjárók
Élmények a halál közelében
„Élet az élet után” címmel jelent meg 1975-ben Raymond Moody nagy feltűnést keltő könyve a klinikai halálból visszatért emberek tapasztalatairól. E jelenségnek Moody a halálközeli élmény nevet adta. A tudományos világ sokáig kétkedve fogadta, a gyarapodó tapasztalatok és az újabb vizsgálatok alapján napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy e beszámolók nem hazugságok, s nem is csupán álmok vagy hallucinációk. Egyre többet tudunk a halálközeli élmények élettani és pszichológiai alapjairól, s ez a tudás a mindennapokban is hasznosíthatóvá vált.
A klinikai halál állapotából visszatért emberek élményei szerte a világon meglepően hasonlóak: a beszámolókban ugyanolyan elemek egymáshoz hasonló sorrendben bukkannak fel.
Az élmény
A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az „állandó” elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki.
Annyira különösek, sokak számára hihetetlenek ezek a beszámolók, hogy Moody könyvének megjelenése után jó néhányan azt gondolták, hogy a történeteket csak a szerző találta ki, s az újabb beszámolók ennek mintájára születnek. A valóság ezzel szemben az, hogy jóval Moody könyvének megírása előtt is ismertek voltak ilyen beszámolók. A legrészletesebb leírást a tibeti Halottak Könyvében találhatjuk, amelyet a Kr. sz. VIII. században jegyeztek le, de a szövege jóval korábbi szájhagyomány. Ez az írás a halál utáni állapotot ismerteti, részletesen szól mindazokról az elemekről is, amelyekről manapság a klinikai halálból visszatért emberek beszámolnak. Önéletrajzi írásokban még Moody könyvének megjelenése előtt számolt be saját halálközeli élményéről például az analitikus C. G. Jung (Emlékek, álmok, gondolatok), a sarkkutató Richard Byrd (Egyedül), az angol írónő, Katherine Anne Porter (Fakó ló fakó lovasa), a magyar írók közül pedig Móra Ferenc (Amikor én az égben jártam).
A halálközeli élményekkel foglalkozó első írás 1892-ben jelent meg Albert Heim svájci geológus profeszszor munkájaként, aki egy szikláról lezuhanva a levegőben élte át ezt az élményt. Alpinista társaitól harminc hasonló beszámolót gyűjtött össze. A jelenség értelmezésére vállalkozó első hipotézis 1930-ban jelent meg, s a halálközeli élményt a halálfélelem elleni védekező mechanizmusként értelmezte.
A jelenség napjainkban az érdeklődés előterébe került, jórészt azért, mert megnőtt a halálközeli élményt személyesen is átélő emberek
száma. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami csak az Egyesült Államokban nyolcmillió embert jelent. Az élmények gyarapodásának oka elsősorban az újraélesztési technika fejlődése, másrészt pedig az, hogy halálközeli élményt valójában nem csak a klinikai halál állapotában lehet átélni. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetnek életveszélyes helyzetben levő, de azt testi károsodás nélkül túlélő emberek. Halálközeli élmény átélhető bizonyos kábítószerek (elsősorban az LSD, a hasis és a meszkalin), valamint bizonyos műtéti altatószerek (elsősorban a ketamin) hatására, sőt, akár tudatosan, meditáció útján is. Maga a halálközeli élmény kifejezés tehát pontatlan, de mivel már általánosan elterjedt, és nehéz más fogalommal helyettesíteni, továbbra is ezt használják a jelenség leírására.
Utóhatások Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat, a halálról, a túlvilágról, a vallásról kialakult nézeteiket. Ezek az utóhatások majdnem annyira jellegzetesek, mint magának a halálközeli élménynek az összetevői.
Bár az első napokban sokan sajnálják, hogy vissza kellett térniük az életbe, rövidesen megerősödik bennük az az érzés, hogy életben maradásuknak valamilyen célja volt. Gyakori, hogy felfokozott aktivitással igyekeznek megtalálni a szinte ajándékként visszakapott élet értelmét. Sokan karitatív tevékenységekbe kezdenek. Ez összefügg azzal is, hogy az életük értékrendje átalakul. Például úgy érzik, hogy a siker, a pénz, a karrier mulandó, s a szeretetet, a mások javára is fordítható tudást tekintik maradandó értékeknek. Emberi kapcsolataikban erősödik az empátia és a tolerancia, érzelmeiket – főleg a mások iránti szeretetüket – nyíltabban fejezik ki. Az életszeretetük nő, és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni létezésbe vetett hitük.
A hiányzó oxigén
A halálközeli élményeket természettudományos, pszichológiai, természetfeletti magyarázatokkal és kombinációikkal próbálják értelmezni.
A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket. Ennek az elméletnek kísérletes bizonyítéka is van: önkénes kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni. A nyolcvanas évek végére tisztázták a folyamat néhány részletét is: az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Például a halántéklebeny izgalmi állapota az emlékképek felidéződésével, a limbikus rendszer fokozott aktivitása pedig eufórikus érzésekkel jár. Az agyműtétek véletlen tapasztalata volt az a felismerés, hogy a testenkívüliség élménye bizonyos agyterületek ingerlésével kiváltható. Különösen a halántéklebeny gazdag ilyen területekben. Az elmélet összefoglalóan tehát azt állítja, hogy a halálközeli élmény az agy oxigénszegénység miatti védekező mechanizmusának mellékterméke, egyes agyterületek egyidejű izgalmi állapotának következménye. Feltételezhető az is, hogy az endopszichozin felszabadulásnak az oxigénhiány mellett egyéb triggerei* is vannak – ez teszi érthetővé, hogy az ilyen élmények nemcsak a klinikai halál biológiai folyamataihoz társulhatnak.
Míg a természettudományos magyarázatok elsősorban az élmény kialakulásának biológiai hátterét tárták fel, addig a pszichológiai magyarázatok a tartalmi elemek értelmezésében segíthetnek. Ezeknek az elméleteknek az egyike C. G. Jung analitikus pszichológiájából indul ki. Jung megfigyelte, hogy a világ különböző részein élő – és egymással kapcsolatban sohasem volt – népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ennek magyarázataként feltételezte, hogy az emberiségnek egy általa kollektív tudattalannak nevezett közös sajátsága van, amelynek szerkezeti elemei – az úgynevezett archetípusok – mindnyájunkban jelen vannak. Mivel a halálközeli élmények – hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz – világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető, hogy ezek is archetipikus eredetűek. A halálközeli élmények nagy mértékben hasonlóak a születés „élményéhez” (áthaladás egy sötét csatornán, kiérkezés a fényre, más emberek látása, egy másik világ megtapasztalása stb.), ezért – az egyik jungi elmélet szerint – a klinikai halál állapotában „a születés és a halál archetípusa” aktiválódik. A jelenséget az élet során szerzett tapasztalatok, emlékek, kulturális ismeretek és a személyes tudattalanból származó vágyak, fantáziák teszik egyénivé.
A természetfölötti magyarázatok a halálközeli élményt olyan folyamatnak tekintik, amelynek során a lélek elválik a testtől. Mivel a Biblia nem tartalmaz egyértelműen halálközeli élménynek tekinthető leírást, ezt az értelmezést az egyházi körökben vitatják.
Napjainkban a kombinált magyarázatok terjedtek el a legjobban. E nézetek képviselői szerint a különböző alapokra épülő elméletek, magyarázatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Tehát a halálközeli élmény végleges formájának kialakulásában a biológiai folyamatoknak csakúgy jut szerep, mint a pszichológiai, a kulturális és a transzcendens hatásoknak.
Kutatási irányok
A halálközeli élmények kutatói – többségükben orvosok és pszichológusok – nemzetközi szervezetet (International Association of Near Death Studies) alkotnak, amely kiadja Anabiosis című szaklapját. A kutatások fő célja ma a jelenséget kiváltó és befolyásoló tényezők vizsgálata, az értelmezések pontosítása. Az előbbi kutatások kapcsán kiderült, hogy a halál közelébe kerülés módjától függően a halálközeli élményeknek két csoportja különböztethető meg. Ha a klinikai halál hirtelen (például baleset, szívinfarktus stb. során) következik be, a domináló elem a testenkívüliség lesz. Ezzel szemben amikor az élmény átélését hosszabb betegség előzi meg, gyakoribbak a víziószerű elemek (halott rokonokkal, vallási alakokkal való találkozás).
A kultúraközi vizsgálatok a befolyásoló tényezők szerepére mutatnak rá. Osis és Haroldson vizsgálatukban 442 amerikai és 435 indiai beszámolót dolgoztak fel. A leírásokban szereplő vallási alakokat az információközlők minden esetben a saját vallásuknak megfelelően nevezték meg. Ez megerősíti más kutatók véleményét is, miszerint a halálközeli élmények szerkezeti elemei állandóak, ám ezeket az egyén kultúrájának megfelelően értelmezi.
Többen foglakoznak a gyermekek, az öngyilkosok és a születésük óta vak emberek halálközeli élményeivel is. Mindezek mellett a kutatók egyre jobban figyelnek az élmény utóhatásaira és ennek a pszichoterápiában való felhasználására.
Az élmény elriaszt
Az öngyilkosság során halálközeli élményt átélőkről kiderült, hogy szignifikánsan ritkábban kísérelnek meg újra öngyilkosságot, mint azok, akik ilyen tapasztalatra nem tettek szert. Egyesek ezt a tapasztalatot pszichoterápiás céllal használják. Ennek legegyszerűbb formája az úgynevezett biblioterápia: e jelenséggel kapcsolatos beszámolókat olvastatnak a páciensekkel. Eredményesen használják a halálközeli élményeket haldoklók és gyászolók gondozása során is a megnyugvás, az elfogadás elősegítésére.
A halálközeli élmény mindmáig misztikus jelenségének értelmezésben az elmúlt két évtized kutatásai egyre mélyebbre jutottak. Bizonyos elemeinek (például a testenkívüliségnek, az érzékszerveken kívüli érzékelésnek) a teljes magyarázata még a jövő feladata.
Élmények a halál közelében
„Élet az élet után” címmel jelent meg 1975-ben Raymond Moody nagy feltűnést keltő könyve a klinikai halálból visszatért emberek tapasztalatairól. E jelenségnek Moody a halálközeli élmény nevet adta. A tudományos világ sokáig kétkedve fogadta, a gyarapodó tapasztalatok és az újabb vizsgálatok alapján napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy e beszámolók nem hazugságok, s nem is csupán álmok vagy hallucinációk. Egyre többet tudunk a halálközeli élmények élettani és pszichológiai alapjairól, s ez a tudás a mindennapokban is hasznosíthatóvá vált.
A klinikai halál állapotából visszatért emberek élményei szerte a világon meglepően hasonlóak: a beszámolókban ugyanolyan elemek egymáshoz hasonló sorrendben bukkannak fel.
Az élmény
A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az „állandó” elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki.
Annyira különösek, sokak számára hihetetlenek ezek a beszámolók, hogy Moody könyvének megjelenése után jó néhányan azt gondolták, hogy a történeteket csak a szerző találta ki, s az újabb beszámolók ennek mintájára születnek. A valóság ezzel szemben az, hogy jóval Moody könyvének megírása előtt is ismertek voltak ilyen beszámolók. A legrészletesebb leírást a tibeti Halottak Könyvében találhatjuk, amelyet a Kr. sz. VIII. században jegyeztek le, de a szövege jóval korábbi szájhagyomány. Ez az írás a halál utáni állapotot ismerteti, részletesen szól mindazokról az elemekről is, amelyekről manapság a klinikai halálból visszatért emberek beszámolnak. Önéletrajzi írásokban még Moody könyvének megjelenése előtt számolt be saját halálközeli élményéről például az analitikus C. G. Jung (Emlékek, álmok, gondolatok), a sarkkutató Richard Byrd (Egyedül), az angol írónő, Katherine Anne Porter (Fakó ló fakó lovasa), a magyar írók közül pedig Móra Ferenc (Amikor én az égben jártam).
A halálközeli élményekkel foglalkozó első írás 1892-ben jelent meg Albert Heim svájci geológus profeszszor munkájaként, aki egy szikláról lezuhanva a levegőben élte át ezt az élményt. Alpinista társaitól harminc hasonló beszámolót gyűjtött össze. A jelenség értelmezésére vállalkozó első hipotézis 1930-ban jelent meg, s a halálközeli élményt a halálfélelem elleni védekező mechanizmusként értelmezte.
A jelenség napjainkban az érdeklődés előterébe került, jórészt azért, mert megnőtt a halálközeli élményt személyesen is átélő emberek
száma. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami csak az Egyesült Államokban nyolcmillió embert jelent. Az élmények gyarapodásának oka elsősorban az újraélesztési technika fejlődése, másrészt pedig az, hogy halálközeli élményt valójában nem csak a klinikai halál állapotában lehet átélni. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetnek életveszélyes helyzetben levő, de azt testi károsodás nélkül túlélő emberek. Halálközeli élmény átélhető bizonyos kábítószerek (elsősorban az LSD, a hasis és a meszkalin), valamint bizonyos műtéti altatószerek (elsősorban a ketamin) hatására, sőt, akár tudatosan, meditáció útján is. Maga a halálközeli élmény kifejezés tehát pontatlan, de mivel már általánosan elterjedt, és nehéz más fogalommal helyettesíteni, továbbra is ezt használják a jelenség leírására.
Utóhatások Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat, a halálról, a túlvilágról, a vallásról kialakult nézeteiket. Ezek az utóhatások majdnem annyira jellegzetesek, mint magának a halálközeli élménynek az összetevői.
Bár az első napokban sokan sajnálják, hogy vissza kellett térniük az életbe, rövidesen megerősödik bennük az az érzés, hogy életben maradásuknak valamilyen célja volt. Gyakori, hogy felfokozott aktivitással igyekeznek megtalálni a szinte ajándékként visszakapott élet értelmét. Sokan karitatív tevékenységekbe kezdenek. Ez összefügg azzal is, hogy az életük értékrendje átalakul. Például úgy érzik, hogy a siker, a pénz, a karrier mulandó, s a szeretetet, a mások javára is fordítható tudást tekintik maradandó értékeknek. Emberi kapcsolataikban erősödik az empátia és a tolerancia, érzelmeiket – főleg a mások iránti szeretetüket – nyíltabban fejezik ki. Az életszeretetük nő, és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni létezésbe vetett hitük.
A hiányzó oxigén
A halálközeli élményeket természettudományos, pszichológiai, természetfeletti magyarázatokkal és kombinációikkal próbálják értelmezni.
A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket. Ennek az elméletnek kísérletes bizonyítéka is van: önkénes kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni. A nyolcvanas évek végére tisztázták a folyamat néhány részletét is: az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Például a halántéklebeny izgalmi állapota az emlékképek felidéződésével, a limbikus rendszer fokozott aktivitása pedig eufórikus érzésekkel jár. Az agyműtétek véletlen tapasztalata volt az a felismerés, hogy a testenkívüliség élménye bizonyos agyterületek ingerlésével kiváltható. Különösen a halántéklebeny gazdag ilyen területekben. Az elmélet összefoglalóan tehát azt állítja, hogy a halálközeli élmény az agy oxigénszegénység miatti védekező mechanizmusának mellékterméke, egyes agyterületek egyidejű izgalmi állapotának következménye. Feltételezhető az is, hogy az endopszichozin felszabadulásnak az oxigénhiány mellett egyéb triggerei* is vannak – ez teszi érthetővé, hogy az ilyen élmények nemcsak a klinikai halál biológiai folyamataihoz társulhatnak.
Míg a természettudományos magyarázatok elsősorban az élmény kialakulásának biológiai hátterét tárták fel, addig a pszichológiai magyarázatok a tartalmi elemek értelmezésében segíthetnek. Ezeknek az elméleteknek az egyike C. G. Jung analitikus pszichológiájából indul ki. Jung megfigyelte, hogy a világ különböző részein élő – és egymással kapcsolatban sohasem volt – népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ennek magyarázataként feltételezte, hogy az emberiségnek egy általa kollektív tudattalannak nevezett közös sajátsága van, amelynek szerkezeti elemei – az úgynevezett archetípusok – mindnyájunkban jelen vannak. Mivel a halálközeli élmények – hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz – világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető, hogy ezek is archetipikus eredetűek. A halálközeli élmények nagy mértékben hasonlóak a születés „élményéhez” (áthaladás egy sötét csatornán, kiérkezés a fényre, más emberek látása, egy másik világ megtapasztalása stb.), ezért – az egyik jungi elmélet szerint – a klinikai halál állapotában „a születés és a halál archetípusa” aktiválódik. A jelenséget az élet során szerzett tapasztalatok, emlékek, kulturális ismeretek és a személyes tudattalanból származó vágyak, fantáziák teszik egyénivé.
A természetfölötti magyarázatok a halálközeli élményt olyan folyamatnak tekintik, amelynek során a lélek elválik a testtől. Mivel a Biblia nem tartalmaz egyértelműen halálközeli élménynek tekinthető leírást, ezt az értelmezést az egyházi körökben vitatják.
Napjainkban a kombinált magyarázatok terjedtek el a legjobban. E nézetek képviselői szerint a különböző alapokra épülő elméletek, magyarázatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Tehát a halálközeli élmény végleges formájának kialakulásában a biológiai folyamatoknak csakúgy jut szerep, mint a pszichológiai, a kulturális és a transzcendens hatásoknak.
Kutatási irányok
A halálközeli élmények kutatói – többségükben orvosok és pszichológusok – nemzetközi szervezetet (International Association of Near Death Studies) alkotnak, amely kiadja Anabiosis című szaklapját. A kutatások fő célja ma a jelenséget kiváltó és befolyásoló tényezők vizsgálata, az értelmezések pontosítása. Az előbbi kutatások kapcsán kiderült, hogy a halál közelébe kerülés módjától függően a halálközeli élményeknek két csoportja különböztethető meg. Ha a klinikai halál hirtelen (például baleset, szívinfarktus stb. során) következik be, a domináló elem a testenkívüliség lesz. Ezzel szemben amikor az élmény átélését hosszabb betegség előzi meg, gyakoribbak a víziószerű elemek (halott rokonokkal, vallási alakokkal való találkozás).
A kultúraközi vizsgálatok a befolyásoló tényezők szerepére mutatnak rá. Osis és Haroldson vizsgálatukban 442 amerikai és 435 indiai beszámolót dolgoztak fel. A leírásokban szereplő vallási alakokat az információközlők minden esetben a saját vallásuknak megfelelően nevezték meg. Ez megerősíti más kutatók véleményét is, miszerint a halálközeli élmények szerkezeti elemei állandóak, ám ezeket az egyén kultúrájának megfelelően értelmezi.
Többen foglakoznak a gyermekek, az öngyilkosok és a születésük óta vak emberek halálközeli élményeivel is. Mindezek mellett a kutatók egyre jobban figyelnek az élmény utóhatásaira és ennek a pszichoterápiában való felhasználására.
Az élmény elriaszt
Az öngyilkosság során halálközeli élményt átélőkről kiderült, hogy szignifikánsan ritkábban kísérelnek meg újra öngyilkosságot, mint azok, akik ilyen tapasztalatra nem tettek szert. Egyesek ezt a tapasztalatot pszichoterápiás céllal használják. Ennek legegyszerűbb formája az úgynevezett biblioterápia: e jelenséggel kapcsolatos beszámolókat olvastatnak a páciensekkel. Eredményesen használják a halálközeli élményeket haldoklók és gyászolók gondozása során is a megnyugvás, az elfogadás elősegítésére.
A halálközeli élmény mindmáig misztikus jelenségének értelmezésben az elmúlt két évtized kutatásai egyre mélyebbre jutottak. Bizonyos elemeinek (például a testenkívüliségnek, az érzékszerveken kívüli érzékelésnek) a teljes magyarázata még a jövő feladata.
Pszihoaktív drog
A pszichoaktív drogok (köznyelvben drogok vagy kábítószerek) azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját, illetve hiányuk elvonási tünetekkel jár. Elsősorban angolszász nyelvterületen drognak (drug) hívják a növényi vagy állati eredetű, gyógyászati célra előállított készítmények alapanyagait, és a fűszereket is.
A köznyelv gyakran a kábítószerek megnevezésére használja ezt a kifejezést.
A hatóanyagok kinyerése céljából rendszerint nem az egész növényt, (illetőleg állatot) használják fel, hanem csupán azt a részét, amelyben az illető hatóanyag előfordul, vagy abban leggazdagabb.
* 1. opiátok (morfin, heroin);
* 2. központi idegrendszeri depresszánsok (gátlók) (barbiturátok, alkohol, benzodiazepinek);
* 3. pszichostimulánsok (kokain, amfetaminok, koffein);
* 4. kannabinoidok (kender, hasis);
* 6. hallucinogének (LSD, meszkalin, pszilocibin);
* 7. szerves oldószerek (inhalánsok);
* 8. disszociatív szerek (fenciklidin, ketamin)
A köznyelv gyakran a kábítószerek megnevezésére használja ezt a kifejezést.
A hatóanyagok kinyerése céljából rendszerint nem az egész növényt, (illetőleg állatot) használják fel, hanem csupán azt a részét, amelyben az illető hatóanyag előfordul, vagy abban leggazdagabb.
* 1. opiátok (morfin, heroin);
* 2. központi idegrendszeri depresszánsok (gátlók) (barbiturátok, alkohol, benzodiazepinek);
* 3. pszichostimulánsok (kokain, amfetaminok, koffein);
* 4. kannabinoidok (kender, hasis);
* 6. hallucinogének (LSD, meszkalin, pszilocibin);
* 7. szerves oldószerek (inhalánsok);
* 8. disszociatív szerek (fenciklidin, ketamin)
Gleccserek olvadása
A globális felmelegedés következtében nem csak a sarki jég olvad, hanem a gleccserek is visszahúzódnak, sőt eltűnnek szerte a világon, mivel nyáron több jég olvad el, mint amennyi télen újra megfagy. Rohamosan olvadásnak indult a Boulder-gleccser, a Columbia-gleccser (Alaszka), az Upsala-gleccser (Patagónia), a Muir-gleccser (Alaszka), a McCall-gleccser (Alaszka), Place-gleccser (Kanada), Centralnij Tujujszujszki-gleccser (Kazakhsztán), Midre Lovenbreen-gleccser (Norvégia), Austre Broeggerbreen-gleccser (Norvégia), South Cascade-gleccser (USA).[21] A perui Quelccaya-gleccser kiterjedése napjainkban tízszer olyan gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt, veszélyeztetve ezzel Lima 10 millió lakosának vízellátását. A Glacier Nemzeti Parkban (USA) 1850 és 1979 között a jég területe 73%-kal csökkent. 2007-re csupán 27 gleccser maradt abból a 150 darabból, amit 1900 táján jegyeztek fel. 2007-re a gleccserek 90%-a elolvadt, derül ki Dan Fagre (az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának munkatársa) tanulmányából.[56] Az ENSZ tanulmánya szerint a Himalája gleccsereinek zsugorodása gyorsabb, mint a gleccsereké általában. Így 35 év alatt akár teljesen el is tűnhetnek, ami emberek százmillióira lehet katasztrofális hatással, mivel a Tibeti-fennsíkon hét nagy folyót táplál a Himalája jege, amely a világ népességének 40%-a számára biztosít ivóvizet, továbbá fontos szerepe van ezeken a területeken a termőföldek öntözésében.[21][57] A hőmérséklet-növekedés hatására egyes gleccsertavak kiönthetnek. Ilyen a nepáli Tsho Rolpa gleccsertó, amelynek túlcsordulása hatezer ember életét fenyegeti. De előfordulnak ilyen, az újabb történelmi időben keletkezett tavak tucatszám a Himalája magasabb tájain.
Szén-dioxid
A szén-dioxid (CO2, régi magyar nevén szénéleg) légköri nyomáson légnemű, gáz halmazállapotú vegyület. A tiszta levegő mintegy 0,038% (térfogatszázalék) szén-dioxidot (380 ppm) tartalmaz.[2] Ez a mennyiség az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett (100 éve még kb. 280 ppm volt), ami bizonyítottan hozzájárul a globális felmelegedéshez, azaz a szén-dioxid üvegházhatású gáz.
A légkörbe számos forrásból kerülhet; szén és széntartalmú anyagok égése, állatok, növények és mikroorganizmusok légzése során keletkezik. Jelentős mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe a vulkanizmus során és a tengerek kötött szén-dioxidjából is.
A szén-dioxid ‒78 °C-on fagy meg, a szilárd halmazállapotának neve szárazjég. A szárazjeget a hűtőipar is felhasználja, de látványosságként is alkalmazzák, ahogy felmelegedve a folyékony halmazállapot kihagyásával gőzzé válik, azaz szublimál.
A növények képesek a szén-dioxidot megkötni és a benne található szenet a saját szerves anyagaikba beépíteni. A fa égésekor a nagy füstöt nem a szén-dioxid okozza, hanem a sok elpárolgó víz, és a nitrogén-oxidok. A földtörténeti ókorban alakultak ki a szénbányászatban jelentős, nagy kalóriatartalmú feketekőszén telepek az akkor élt páfrányfélék, tengeri állatok maradékából, a földtörténeti újkorban pedig a barnakőszén telepek (kisebb kalóriatartalom, a több szennyeződés miatt).
Több kevesebb szén található a kőolaj- és földgázszármazékokban, a legjobb (legkörnyezetbarátabb) arány a metánban (CH4) van: C:H=1:4. Ennél sokkal rosszabb az arány a hosszabb szénláncokban: a cetán (C16H34) esetében már csak C:H=1:2,125. Ezzel tehát jelentősen csökkenthető a CO2 kibocsátás, de már az is jelentős, ha PB gáz (propán (C3H8), bután (C4H10)) helyett metánt (vezetékes gáz) használunk.
A légkörbe számos forrásból kerülhet; szén és széntartalmú anyagok égése, állatok, növények és mikroorganizmusok légzése során keletkezik. Jelentős mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe a vulkanizmus során és a tengerek kötött szén-dioxidjából is.
A szén-dioxid ‒78 °C-on fagy meg, a szilárd halmazállapotának neve szárazjég. A szárazjeget a hűtőipar is felhasználja, de látványosságként is alkalmazzák, ahogy felmelegedve a folyékony halmazállapot kihagyásával gőzzé válik, azaz szublimál.
A növények képesek a szén-dioxidot megkötni és a benne található szenet a saját szerves anyagaikba beépíteni. A fa égésekor a nagy füstöt nem a szén-dioxid okozza, hanem a sok elpárolgó víz, és a nitrogén-oxidok. A földtörténeti ókorban alakultak ki a szénbányászatban jelentős, nagy kalóriatartalmú feketekőszén telepek az akkor élt páfrányfélék, tengeri állatok maradékából, a földtörténeti újkorban pedig a barnakőszén telepek (kisebb kalóriatartalom, a több szennyeződés miatt).
Több kevesebb szén található a kőolaj- és földgázszármazékokban, a legjobb (legkörnyezetbarátabb) arány a metánban (CH4) van: C:H=1:4. Ennél sokkal rosszabb az arány a hosszabb szénláncokban: a cetán (C16H34) esetében már csak C:H=1:2,125. Ezzel tehát jelentősen csökkenthető a CO2 kibocsátás, de már az is jelentős, ha PB gáz (propán (C3H8), bután (C4H10)) helyett metánt (vezetékes gáz) használunk.
Ózonréteg pusztulása
Az ózonréteget a különféle termelő tevékenységek melléktermékei pusztítják. Ilyeneket bocsátanak ki a gépjárművek belső égésű motorai, eregetnek ki kéményeikből a különféle gyárak (kiváltképp a nehézipar). Az ózon legfőbb lebontói azonban nem ezek voltak, hanem a kiváltképp szórópalackok vivőgázainak gyártott halogénezett szénhidrogének, az ún. CFC-gázok. A magaslégkörbe jutó halogénezett szénhidrogének molekulái a nagy energiájú ibolyántúli sugárzás hatására felbomlanak, és belőlük klór-, illetve fluor-atomok szabadulnak fel. Ezeket a gázokat hűtőberendezésekben, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázaként, neoncsövekben használták.
A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben kb. 4 hónapig tart, ugyanis - 80 °C alatti hőmérséklet kell hozzá.
Az ózonlyuk az Antarktisz felett alakult ki, mert Földünkön ott a legalacsonyabb a hőmérséklet, de az ózonpajzs vékonyodását az 1990-es évek közepén már az Északi sarkvidéken is észlelték, és a magas légköri örvénylés következtében az ózon Európa jó része fölött is megritkult, ezért az UV-B sugárzás is tetemesen felerősödött. 1996 februárjában Nagy-Britannia fölött 47%-kal csökkent az ózonréteg vastagsága.
Az ózonlyuk a tenger világát is veszélyezteti. A tavaszi, felerősödő UV-B sugárzás ugyanis hatással van a planktonok és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására. Ez a hatás továbbterjedhet a táplálkozási lánc mind magasabb szintjeire. Mivel planktonok a tengeri élet alapjai: táplálékai a tengeri rákoknak, amelyeket a halak és a tengeri emlősök fogyasztanak. Planktonnal táplálkozik a Föld legnagyobb élőlénye, a bálna is. A déli félteke óceánjaiban, tengereiben az ózonréteg vékonyodása miatt 10%-kal csökkent ezeknek az egyszerű élőlényeknek a mennyisége; ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen.
Amíg a magasban az ózon ritkulása jelent veszélyt, addig a földfelszín közelében a légkör ózontartalmának növekedése okoz gondot. Az ember ipari tevékenysége által a levegőbe jutott nitrogén-oxidból és hidro-karbonokból a napfény hatására ózon keletkezik és ez a szmog más összetevőivel együtt növeli az asztmás megbetegedések gyakoriságát.
Az ózonréteg pusztulásával nő a Föld felszínére jutó ultraibolya sugárzás, és ez károsan hat egyes, a tengeri tápláléklánc alapját jelentő algákra. 1987-ben a Montreali egyezményben jelentősen korlátozták a CFC gázok előállítását és használatát, de ezek a gázok a légkörben nagyon lassan bomlanak le. Nagyjából 1996 óta az ózonréteg vastagsága lassacskán nő. Nagyon nehéz becsülni, hogy ez a folyamat középtávon folytatódik-e, ugyanis a jelenlegi klímamodellek szerint a globális felmelegedés az alsó légkör felmelegedése, és ennek egyik következményeként a sztratoszféra alsó része hűlni fog, és ez elősegíti az ózon lebontását.
A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben kb. 4 hónapig tart, ugyanis - 80 °C alatti hőmérséklet kell hozzá.
Az ózonlyuk az Antarktisz felett alakult ki, mert Földünkön ott a legalacsonyabb a hőmérséklet, de az ózonpajzs vékonyodását az 1990-es évek közepén már az Északi sarkvidéken is észlelték, és a magas légköri örvénylés következtében az ózon Európa jó része fölött is megritkult, ezért az UV-B sugárzás is tetemesen felerősödött. 1996 februárjában Nagy-Britannia fölött 47%-kal csökkent az ózonréteg vastagsága.
Az ózonlyuk a tenger világát is veszélyezteti. A tavaszi, felerősödő UV-B sugárzás ugyanis hatással van a planktonok és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására. Ez a hatás továbbterjedhet a táplálkozási lánc mind magasabb szintjeire. Mivel planktonok a tengeri élet alapjai: táplálékai a tengeri rákoknak, amelyeket a halak és a tengeri emlősök fogyasztanak. Planktonnal táplálkozik a Föld legnagyobb élőlénye, a bálna is. A déli félteke óceánjaiban, tengereiben az ózonréteg vékonyodása miatt 10%-kal csökkent ezeknek az egyszerű élőlényeknek a mennyisége; ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen.
Amíg a magasban az ózon ritkulása jelent veszélyt, addig a földfelszín közelében a légkör ózontartalmának növekedése okoz gondot. Az ember ipari tevékenysége által a levegőbe jutott nitrogén-oxidból és hidro-karbonokból a napfény hatására ózon keletkezik és ez a szmog más összetevőivel együtt növeli az asztmás megbetegedések gyakoriságát.
Az ózonréteg pusztulásával nő a Föld felszínére jutó ultraibolya sugárzás, és ez károsan hat egyes, a tengeri tápláléklánc alapját jelentő algákra. 1987-ben a Montreali egyezményben jelentősen korlátozták a CFC gázok előállítását és használatát, de ezek a gázok a légkörben nagyon lassan bomlanak le. Nagyjából 1996 óta az ózonréteg vastagsága lassacskán nő. Nagyon nehéz becsülni, hogy ez a folyamat középtávon folytatódik-e, ugyanis a jelenlegi klímamodellek szerint a globális felmelegedés az alsó légkör felmelegedése, és ennek egyik következményeként a sztratoszféra alsó része hűlni fog, és ez elősegíti az ózon lebontását.
2010. március 14., vasárnap
Üvegházhatás
Az üvegházhatás a légkör hőmegtartó tulajdonsága, ami számos dologtól függ: a Nap sugárzásától, az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjától, illetve az atmoszféra sűrűségétől.
Nem csak Földre jellemző, hatása különösen intenzív a Vénuszon, amit állandó felhőréteg borít és felszíni hőmérséklete 500 °C körül van. Hasonló, de nem azonos folyamat alakul ki jóval kisebb mértékben a fóliasátrakban és az üvegházakban is – a jelenség nevét ez utóbbiról kapta.
Joseph Fourier fedezte fel 1824-ben, számszerűleg először 1896-ban Svante Arrhenius svéd kémikus vizsgálta. 1998–ban Buenos Airesben 180 ország részvételével ENSZ-konferenciát tartottak az üvegházhatás káros következményeinek csökkentése érdekében.
A folyamatot nem lehet megérteni a Föld légkörének ismerete nélkül, így egy összefoglaló mindenképp szükséges annak felépítéséről, tulajdonságairól.
A Földre a Napból az energia elektromágneses sugárzás formájában érkezik. A légkörbe lépő sugárzás teljesítménye 1368 +/-6% watt/négyzetméter, a napsugarakra merőleges felületen. A Föld teljes felületére számítva ez 342 watt/négyzetméter. A beérkező energia 30%-a visszaverődik a világűrbe, míg a fennmaradó rész (mintegy 240 watt/négyzetméter teljesítmény, az első ábrán: 235) elnyelődik, melegítve a felszínt és a légkört. A visszavert sugárzás és a beérkező sugárzás hányadosa az albedo. Az albedo a Földön függ a felhőborítottságtól és azok tulajdonságaitól, a felszínt borító anyagtól (sötét anyag kevésbé visszaverő) és a napsugárzás beesési szögétől (minél kisebb a beesési szög, annál nagyobb a visszaverődés). Következésképpen a legnagyobb visszaverődés a sarkokon alakul ki, ahol a felszínt hó és jég borítja és a napsugarak beesési szöge nagyon alacsony.
Az elnyelt energia infravörös sugárzás formájában távozik, melegíti a légkört, de közben az elnyelő felületek lehűlnek. A Föld által elnyelt és a világűr felé kisugárzott energia évi mérlege nulla. Ha ez nem így lenne, a Föld hőmérséklete szakadatlanul növekedne.
Ekkor lép be az üvegházhatás jelensége. Az üvegházhatású gázok egyfajta falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr közt, visszaverve a világűr felé kisugárzódó energiát, ezzel melegedést okozva. Vagyis „lefelé” átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a földfelszínről „felfelé” haladó hősugárzást.
Az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének változása
Az üvegházhatás szót használjuk mind a természetes, mind a mesterséges folyamatra. Már jóval az ember előtt voltak üvegházhatású gázok a légkörben, így az üvegházhatás korábban is lejátszódott.
Ekkor a vízgőz, a szén-dioxid, a metán és az ózon voltak a fő összetevők. A földi élet kifejlődése nem lett volna lehetséges ezek nélkül, hisz a természetes üvegházhatás nélkül kb. 30 °C-kal lenne alacsonyabb a Föld átlaghőmérséklete. A múltban az idő nagy részében egyensúly állt fenn a légkör összetételében, így háborítatlanul tudott végbemenni a jótékony hatás.
A probléma ott kezdődött, amikor a modern kori társadalom óriási mennyiségben kezdte a fosszilis eredetű (szén, kőolaj, földgáz) energiahordozókat elégetni, kiirtani az erdőket, a megnövekedett élelemszükséglet fedezésére megsokszorozni a mezőgazdasági területeket és az állatállományt. Ezzel drasztikusan megnőtt a levegőben a szén-dioxid, nitrogén-oxidok, metán, klórozott szén-hidrogén és egyéb üvegházhatású gázok mennyisége.
1800-ban – az iparosodás elindulása előtt – a szén-dioxid szintje kb. 280 ppm volt. Az 1800-as évek végére ennek mértéke megközelítette a 330 ppm értéket, napjainkra pedig elérte az eddigi 350 ppm-es csúcsot és továbbra is növekvő tendenciát mutat.
A légkörbe bocsátott szén-dioxid a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, a növényekből (a növények a fotoszintézis során felszívják a gázt, de kiengedik azt, amikor elrothadnak vagy elégetik őket) és az állatok kilégzéséből származik. A légköri metán szerves anyagok bomlásakor (így emésztéskor és a szemét lebomlásakor is!), valamint a földgáz bányászatakor, szállításakor és elégetésekor kap „utánpótlást”. A nitrogén-oxidokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a kipufogógázok és a nitrogén-műtrágyázott talajok juttatják a légkörbe.
Tudományos jóslatok szerint ezeknek a gázoknak az együttes koncentrációja 2030-ra eléri a szén-dioxidban-ban megadott 560 ppm-es értéket, ami az iparosodás előtti szint kétszerese.
Az antropogén eredetű üvegházhatás következménye a globális felmelegedés, ami pedig klímaváltozáshoz vezet. A klímaváltozás egyes földrajzi helyeken, mint például Európa vagy Észak-Amerika, akár lehűlést is jelenthet.
Korántsem biztos azonban, hogy ezt csak az üvegházhatás okozza, lehet hogy a klíma természetes ingadozása miatt következett be. Egyes tudósok szerint a felmelegedés nem a légszennyezés, hanem egy földtörténeti jégkorszakból való kimenet következménye. Egyes becslések szerint 2020-ra a Föld átlaghőmérséklete 1,3 °C-kal melegebb lesz, mint most, 2070-re pedig már 3 °C-kal lesz több.
Az üvegházhatású gázok kibocsátását energiatakarékossággal, az erdők kiirtásának leállításával és több fa ültetésével lehetne legjobban ellensúlyozni. Ezek a lépések még soha nem tapasztalt globális méretű együttműködést igényelnek.
A globális felmelegedés visszaszorításának egyik fontos intézkedése volt az 1997-es kiotói egyezmény, melynek lényege, hogy a világ 38 fejlett ipari országa vállalta, hogy 2012-re 5,2%-kal az 1990-es szint alá csökkenti az üvegházhatást előidéző hat fő anyag kibocsátását.
Nem csak Földre jellemző, hatása különösen intenzív a Vénuszon, amit állandó felhőréteg borít és felszíni hőmérséklete 500 °C körül van. Hasonló, de nem azonos folyamat alakul ki jóval kisebb mértékben a fóliasátrakban és az üvegházakban is – a jelenség nevét ez utóbbiról kapta.
Joseph Fourier fedezte fel 1824-ben, számszerűleg először 1896-ban Svante Arrhenius svéd kémikus vizsgálta. 1998–ban Buenos Airesben 180 ország részvételével ENSZ-konferenciát tartottak az üvegházhatás káros következményeinek csökkentése érdekében.
A folyamatot nem lehet megérteni a Föld légkörének ismerete nélkül, így egy összefoglaló mindenképp szükséges annak felépítéséről, tulajdonságairól.
A Földre a Napból az energia elektromágneses sugárzás formájában érkezik. A légkörbe lépő sugárzás teljesítménye 1368 +/-6% watt/négyzetméter, a napsugarakra merőleges felületen. A Föld teljes felületére számítva ez 342 watt/négyzetméter. A beérkező energia 30%-a visszaverődik a világűrbe, míg a fennmaradó rész (mintegy 240 watt/négyzetméter teljesítmény, az első ábrán: 235) elnyelődik, melegítve a felszínt és a légkört. A visszavert sugárzás és a beérkező sugárzás hányadosa az albedo. Az albedo a Földön függ a felhőborítottságtól és azok tulajdonságaitól, a felszínt borító anyagtól (sötét anyag kevésbé visszaverő) és a napsugárzás beesési szögétől (minél kisebb a beesési szög, annál nagyobb a visszaverődés). Következésképpen a legnagyobb visszaverődés a sarkokon alakul ki, ahol a felszínt hó és jég borítja és a napsugarak beesési szöge nagyon alacsony.
Az elnyelt energia infravörös sugárzás formájában távozik, melegíti a légkört, de közben az elnyelő felületek lehűlnek. A Föld által elnyelt és a világűr felé kisugárzott energia évi mérlege nulla. Ha ez nem így lenne, a Föld hőmérséklete szakadatlanul növekedne.
Ekkor lép be az üvegházhatás jelensége. Az üvegházhatású gázok egyfajta falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr közt, visszaverve a világűr felé kisugárzódó energiát, ezzel melegedést okozva. Vagyis „lefelé” átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a földfelszínről „felfelé” haladó hősugárzást.
Az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének változása
Az üvegházhatás szót használjuk mind a természetes, mind a mesterséges folyamatra. Már jóval az ember előtt voltak üvegházhatású gázok a légkörben, így az üvegházhatás korábban is lejátszódott.
Ekkor a vízgőz, a szén-dioxid, a metán és az ózon voltak a fő összetevők. A földi élet kifejlődése nem lett volna lehetséges ezek nélkül, hisz a természetes üvegházhatás nélkül kb. 30 °C-kal lenne alacsonyabb a Föld átlaghőmérséklete. A múltban az idő nagy részében egyensúly állt fenn a légkör összetételében, így háborítatlanul tudott végbemenni a jótékony hatás.
A probléma ott kezdődött, amikor a modern kori társadalom óriási mennyiségben kezdte a fosszilis eredetű (szén, kőolaj, földgáz) energiahordozókat elégetni, kiirtani az erdőket, a megnövekedett élelemszükséglet fedezésére megsokszorozni a mezőgazdasági területeket és az állatállományt. Ezzel drasztikusan megnőtt a levegőben a szén-dioxid, nitrogén-oxidok, metán, klórozott szén-hidrogén és egyéb üvegházhatású gázok mennyisége.
1800-ban – az iparosodás elindulása előtt – a szén-dioxid szintje kb. 280 ppm volt. Az 1800-as évek végére ennek mértéke megközelítette a 330 ppm értéket, napjainkra pedig elérte az eddigi 350 ppm-es csúcsot és továbbra is növekvő tendenciát mutat.
A légkörbe bocsátott szén-dioxid a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, a növényekből (a növények a fotoszintézis során felszívják a gázt, de kiengedik azt, amikor elrothadnak vagy elégetik őket) és az állatok kilégzéséből származik. A légköri metán szerves anyagok bomlásakor (így emésztéskor és a szemét lebomlásakor is!), valamint a földgáz bányászatakor, szállításakor és elégetésekor kap „utánpótlást”. A nitrogén-oxidokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a kipufogógázok és a nitrogén-műtrágyázott talajok juttatják a légkörbe.
Tudományos jóslatok szerint ezeknek a gázoknak az együttes koncentrációja 2030-ra eléri a szén-dioxidban-ban megadott 560 ppm-es értéket, ami az iparosodás előtti szint kétszerese.
Az antropogén eredetű üvegházhatás következménye a globális felmelegedés, ami pedig klímaváltozáshoz vezet. A klímaváltozás egyes földrajzi helyeken, mint például Európa vagy Észak-Amerika, akár lehűlést is jelenthet.
Korántsem biztos azonban, hogy ezt csak az üvegházhatás okozza, lehet hogy a klíma természetes ingadozása miatt következett be. Egyes tudósok szerint a felmelegedés nem a légszennyezés, hanem egy földtörténeti jégkorszakból való kimenet következménye. Egyes becslések szerint 2020-ra a Föld átlaghőmérséklete 1,3 °C-kal melegebb lesz, mint most, 2070-re pedig már 3 °C-kal lesz több.
Az üvegházhatású gázok kibocsátását energiatakarékossággal, az erdők kiirtásának leállításával és több fa ültetésével lehetne legjobban ellensúlyozni. Ezek a lépések még soha nem tapasztalt globális méretű együttműködést igényelnek.
A globális felmelegedés visszaszorításának egyik fontos intézkedése volt az 1997-es kiotói egyezmény, melynek lényege, hogy a világ 38 fejlett ipari országa vállalta, hogy 2012-re 5,2%-kal az 1990-es szint alá csökkenti az üvegházhatást előidéző hat fő anyag kibocsátását.
Klímaváltozás
A klímaváltozás a Föld klímájának, éghajlatának tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti, helyi vagy globális szinten.
A változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra vagy a széljárásra. Az éghajlatváltozás jelentheti az éghajlat változékonyságának módosulását is. Egy adott klímaváltozás végbemehet akár néhány évtized alatt is. Klímaváltozás történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok (pl. a földrészek tektonikus mozgása) következményeként, a bolygót érő külső hatások (pl. változások a Nap sugárzásának erősségében) eredményeképpen, vagy akár emberi tevékenység folytán (pl. az üvegházgázok termelése ilyen emberi tevékenység)
A hétköznapi szóhasználatban a klímaváltozás kifejezés gyakran az éghajlat napjainkban végbemenő változásra utal.
A változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra vagy a széljárásra. Az éghajlatváltozás jelentheti az éghajlat változékonyságának módosulását is. Egy adott klímaváltozás végbemehet akár néhány évtized alatt is. Klímaváltozás történhet a Földön végbemenő természetes folyamatok (pl. a földrészek tektonikus mozgása) következményeként, a bolygót érő külső hatások (pl. változások a Nap sugárzásának erősségében) eredményeképpen, vagy akár emberi tevékenység folytán (pl. az üvegházgázok termelése ilyen emberi tevékenység)
A hétköznapi szóhasználatban a klímaváltozás kifejezés gyakran az éghajlat napjainkban végbemenő változásra utal.
2010. március 13., szombat
Esőerdők
Trópusi esőerdők
Biomok
Szárazföldi biomok
Tundra
Tajga
Mérsékelt övi lombhullató erdő
Mérsékelt övi tűlevelű erdő
Trópusi és szubtrópusi esőerdő
Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő
Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdő
Trópusi és szubtrópusi füves puszta
Mérsékelt övi füves puszta
Alpesi bioformáció
Sivatagi bioformáció
Mediterrán bioformáció
Mangroveerdő
A trópusi esőerdők öve az Egyenlítőtől északra és délre is nagyjából a 10. szélességi fokig terjed, de a tengerpartokon, egyes óceáni szigeteken és nedves szelek (passzát, monszun) fútta területeken ezen észak és dél felé is jelentősen túlterjeszkedik. Az esőerdő kialakulásához szükséges csapadékmennyiség az Egyenlítő vidékén évi 2000 mm, az Egyenlítőtől távolodva csökken.
* Afrikában:
o Nyugat-Afrika: Guinea
o Kongó-medence
o Kelet-Afrikai árok vidéke
o Kelet-Afrika tenger felé néző lejtői és a partközeli szigetek
o Kelet-Madagaszkár
* Ázsiában:
o Elő-India nyugati partvidéke
o Hátsó-India nagy része
* a Himalája déli lejtői
* Szunda-szigetek
* Ausztráliában:
o Északkelet-Ausztrália
o Új-Guinea
* Óceániában:
o a Csendes-óceán trópusi szigetei (pl. Hawaii-szigetek
* Dél-Amerikában:
o Amazonas-medence
o Andok csapadékos lejtői
o Kelet-Brazília hegyvidékei
* Közép-Amerikában:
o Antillák
Szubtrópusi esőerdők
A szubtrópusi esőerdők a trópusokon, 1000–2000 m között növő hegyi esőerdőkre emlékeztetnek. Növényzetükben gyakran keverednek a trópusi és a mérsékelt övi elemek.
* Délkelet-Ázsiában:
o Dél-Kína,
o Közép-Kína,
o Dél-Japán,
o Burma
* Észak-Amerika délkeleti része:
* Florida,
o Yucatán-félsziget (Mexikó, Belize
o Nicaragua (Los Guatuzos, Bosawás és Indio-Maiz)
* Dél-Amerika délkeleti része:
o Brazília
* Ausztrália DK-i része,
* Új-Zéland északi része.
Mérsékelt égövi esőerdők
A mérsékelt égövi esőerdők mindig óceáni éghajlaton, a tengerparton és annak közelében alakulnak ki olyan helyeken, ahol az éves csapadék legalább 1500 mm. Ez a fajta növényzet Európában ismeretlen.
* Észak-Amerikában:
o Nagymedve esőerdő (az USA és Kanada Csendes-óceáni partvidéke egy keskeny, de mintegy húsz szélességi fokon át nyúló sávban).
* Dél-Amerikában:
o Chile
* Ausztráliában:
o Tasmánia.
* Új-Zéland Déli-szigetén
Biomok
Szárazföldi biomok
Tundra
Tajga
Mérsékelt övi lombhullató erdő
Mérsékelt övi tűlevelű erdő
Trópusi és szubtrópusi esőerdő
Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő
Trópusi és szubtrópusi tűlevelű erdő
Trópusi és szubtrópusi füves puszta
Mérsékelt övi füves puszta
Alpesi bioformáció
Sivatagi bioformáció
Mediterrán bioformáció
Mangroveerdő
A trópusi esőerdők öve az Egyenlítőtől északra és délre is nagyjából a 10. szélességi fokig terjed, de a tengerpartokon, egyes óceáni szigeteken és nedves szelek (passzát, monszun) fútta területeken ezen észak és dél felé is jelentősen túlterjeszkedik. Az esőerdő kialakulásához szükséges csapadékmennyiség az Egyenlítő vidékén évi 2000 mm, az Egyenlítőtől távolodva csökken.
* Afrikában:
o Nyugat-Afrika: Guinea
o Kongó-medence
o Kelet-Afrikai árok vidéke
o Kelet-Afrika tenger felé néző lejtői és a partközeli szigetek
o Kelet-Madagaszkár
* Ázsiában:
o Elő-India nyugati partvidéke
o Hátsó-India nagy része
* a Himalája déli lejtői
* Szunda-szigetek
* Ausztráliában:
o Északkelet-Ausztrália
o Új-Guinea
* Óceániában:
o a Csendes-óceán trópusi szigetei (pl. Hawaii-szigetek
* Dél-Amerikában:
o Amazonas-medence
o Andok csapadékos lejtői
o Kelet-Brazília hegyvidékei
* Közép-Amerikában:
o Antillák
Szubtrópusi esőerdők
A szubtrópusi esőerdők a trópusokon, 1000–2000 m között növő hegyi esőerdőkre emlékeztetnek. Növényzetükben gyakran keverednek a trópusi és a mérsékelt övi elemek.
* Délkelet-Ázsiában:
o Dél-Kína,
o Közép-Kína,
o Dél-Japán,
o Burma
* Észak-Amerika délkeleti része:
* Florida,
o Yucatán-félsziget (Mexikó, Belize
o Nicaragua (Los Guatuzos, Bosawás és Indio-Maiz)
* Dél-Amerika délkeleti része:
o Brazília
* Ausztrália DK-i része,
* Új-Zéland északi része.
Mérsékelt égövi esőerdők
A mérsékelt égövi esőerdők mindig óceáni éghajlaton, a tengerparton és annak közelében alakulnak ki olyan helyeken, ahol az éves csapadék legalább 1500 mm. Ez a fajta növényzet Európában ismeretlen.
* Észak-Amerikában:
o Nagymedve esőerdő (az USA és Kanada Csendes-óceáni partvidéke egy keskeny, de mintegy húsz szélességi fokon át nyúló sávban).
* Dél-Amerikában:
o Chile
* Ausztráliában:
o Tasmánia.
* Új-Zéland Déli-szigetén
Légy aktivista
Hogyan lehetek aktivista?
Nagyon egyszerűen!
Töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot és küldd el az info@greenpeace.hu e-mail címre.
Mutass példát környezetednek, igen valószínű, hogy ők a te viselkedésed alapján fogják megítélni a Greenpeace-t, a zöld szervezeteket! Légy informált, olvasd honlapunkat és zöld illetve civil híroldalakat rendszeresen!
Vegyél részt a Greenpeace információs napján, ahol további információkat tudhatsz meg a Greenpeace történetéről, alapelveinkről, nemzetközi és hazai kampányainkról és sikereinkről.
Jelentkezés: küldj egy emailt a zita@greenpeace.hu címre és a legközelebbi információs napra elhívunk!
Energiaforradalom!
Daryl Hannah, környezetvédő aktivista/színésznő is ezt ajánlja!
Kapcsolódó anyagok
* Aktivista jelentkezési lap
Nagyon egyszerűen!
Töltsd ki az alábbi jelentkezési lapot és küldd el az info@greenpeace.hu e-mail címre.
Mutass példát környezetednek, igen valószínű, hogy ők a te viselkedésed alapján fogják megítélni a Greenpeace-t, a zöld szervezeteket! Légy informált, olvasd honlapunkat és zöld illetve civil híroldalakat rendszeresen!
Vegyél részt a Greenpeace információs napján, ahol további információkat tudhatsz meg a Greenpeace történetéről, alapelveinkről, nemzetközi és hazai kampányainkról és sikereinkről.
Jelentkezés: küldj egy emailt a zita@greenpeace.hu címre és a legközelebbi információs napra elhívunk!
Energiaforradalom!
Daryl Hannah, környezetvédő aktivista/színésznő is ezt ajánlja!
Kapcsolódó anyagok
* Aktivista jelentkezési lap
Mit tehetek én a környezetért?
Nagyon is sokat!
"Minden elköltött forint egy szavazat egy olyan világra, amit az adott termék vagy annak gyártója képvisel" - mondjuk mi is, egyetértésben a Tudatos Vásárlók Egyesületével.
Igen, sokszor fárasztó utánanézni annak, hogy melyik cég milyen előélettel rendelkezik, de szerencsére egyre több honlap és kiadvány foglalkozik a témával.
Számos hasznos kiadvány segít bennünket abban, hogy a hétköznapokban gyakorlatban is környezettudatosan tudjunk élni.
1. Olvass zöldeket!
A következőkben néhány hasznos könyvet, gyűjteményt ajánlok minden aktivista figyelmébe:
- Könczey Réka - S. Nagy Andrea: Zöldköznapi Kalauz
- Szabó Krisztina és Szűcs Boglárka: Zöld nagyokos
- Lencsés Brigitta (szerk): Házi zöld praktikák
- Környezetbarát tisztálkodásról, szépségápolásról, takarításról, mosásról, mosogatásról, fehérítésről, takarításról, tisztításról, fertőtlenítésről olvashatsz a KÖTHÁLÓ kiadványaiban!
Ha valamit nem tudnál meg ezekből a kiadványokból, akkor fordulj bátran a Környezeti Tanácsadóirodák Hálózatához!
Látogasd a környezetvédő civil szervezetek honlapjait, iratkozz fel levelezőlistáikra!
Ismered a zöld mozgalom történetét? Ha nem, akkor erre a címre kattintva letöltheted Derek Wall: Green History c. könyvének magyar fordítását!
Használd a Zöld Könyvtárat, az LMV aktivista közösségi hírportált, vagy az Indymédiát.
2. Egyél zöldet!
Keresd a helyi ételeket. Az olyanokat, amik nem génmódosítottak (lásd: cimke), hulladékszegények és lehetőség szerint keresd a biogazdák termékeit.
Biobolt adatbázis a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján
3. Legyen zöld kukád!
Termelj minél kevesebb hulladékot. Vásárolj termelőtől vagy piacon friss, idényzöldséget, helyi termékeket. Tudatosan és hulladékszegényen! Keresd a természetes anyagú, hulladékszegény, újrafelhasználható/újratölthető, újrahasznosítható termékeket! Komposztálj a kertedben vagy a parkban! Vigyél vászonszatyrot a nylon elkerülésére. Ne nyomtass ki mindent, használj újrapapírt! Csökkentsd le a margód szélességét, meglásd kevesebb papír fogy! Ha számítógéped akarod lecserélni vagy fejleszteni, akkor előtte látogass el a http://www.zoldpc.hu oldalra.
Ha vásárlásra kényszerülsz, akkor válaszd a hosszúéletű, javítható, újratölthető termékeket!
Biztos, hogy vadiúj dolgot akarsz venni? Nézz szét, hogy kapsz-e használtat! Biztos, hogy ki akarod dobni? Hátha más pont ilyet keres!
Használtcikk adásvételével foglalkozó boltok:
http://www.humusz.hu/hasznaltcikkek
Ha mégis kidobnád, akkor jó helyre és szelektíven! Hulladékátvevők országszerte a HuMuSz honlapján:
http://www.humusz.hu/hulladekatvevok
Új helyre költöztél és nem kell az előző lakó bútora? Kinőtted, meguntad, elavultnak tartod? Kettőt kaptál Karácsonyra?
Ne dobd ki, más még örülne neki!
http://www.humusz.hu/adomanyfogadok
Legyenek környezetbarátak a tanszereid gyerekeid iskolai felszerelése!
Ha építkezel, akkor környezetbarát építési ötleteket, technológiákat, módszereket találhatsz a Körkép oldalán. Használj az építkezéshez hulladékot, bontott anyagokat: böngészd a kínálatért a www.nemsitt.hu oldalt és te is ajánld fel a megmaradt anyagokat másoknak!
"Minden elköltött forint egy szavazat egy olyan világra, amit az adott termék vagy annak gyártója képvisel" - mondjuk mi is, egyetértésben a Tudatos Vásárlók Egyesületével.
Igen, sokszor fárasztó utánanézni annak, hogy melyik cég milyen előélettel rendelkezik, de szerencsére egyre több honlap és kiadvány foglalkozik a témával.
Számos hasznos kiadvány segít bennünket abban, hogy a hétköznapokban gyakorlatban is környezettudatosan tudjunk élni.
1. Olvass zöldeket!
A következőkben néhány hasznos könyvet, gyűjteményt ajánlok minden aktivista figyelmébe:
- Könczey Réka - S. Nagy Andrea: Zöldköznapi Kalauz
- Szabó Krisztina és Szűcs Boglárka: Zöld nagyokos
- Lencsés Brigitta (szerk): Házi zöld praktikák
- Környezetbarát tisztálkodásról, szépségápolásról, takarításról, mosásról, mosogatásról, fehérítésről, takarításról, tisztításról, fertőtlenítésről olvashatsz a KÖTHÁLÓ kiadványaiban!
Ha valamit nem tudnál meg ezekből a kiadványokból, akkor fordulj bátran a Környezeti Tanácsadóirodák Hálózatához!
Látogasd a környezetvédő civil szervezetek honlapjait, iratkozz fel levelezőlistáikra!
Ismered a zöld mozgalom történetét? Ha nem, akkor erre a címre kattintva letöltheted Derek Wall: Green History c. könyvének magyar fordítását!
Használd a Zöld Könyvtárat, az LMV aktivista közösségi hírportált, vagy az Indymédiát.
2. Egyél zöldet!
Keresd a helyi ételeket. Az olyanokat, amik nem génmódosítottak (lásd: cimke), hulladékszegények és lehetőség szerint keresd a biogazdák termékeit.
Biobolt adatbázis a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján
3. Legyen zöld kukád!
Termelj minél kevesebb hulladékot. Vásárolj termelőtől vagy piacon friss, idényzöldséget, helyi termékeket. Tudatosan és hulladékszegényen! Keresd a természetes anyagú, hulladékszegény, újrafelhasználható/újratölthető, újrahasznosítható termékeket! Komposztálj a kertedben vagy a parkban! Vigyél vászonszatyrot a nylon elkerülésére. Ne nyomtass ki mindent, használj újrapapírt! Csökkentsd le a margód szélességét, meglásd kevesebb papír fogy! Ha számítógéped akarod lecserélni vagy fejleszteni, akkor előtte látogass el a http://www.zoldpc.hu oldalra.
Ha vásárlásra kényszerülsz, akkor válaszd a hosszúéletű, javítható, újratölthető termékeket!
Biztos, hogy vadiúj dolgot akarsz venni? Nézz szét, hogy kapsz-e használtat! Biztos, hogy ki akarod dobni? Hátha más pont ilyet keres!
Használtcikk adásvételével foglalkozó boltok:
http://www.humusz.hu/hasznaltcikkek
Ha mégis kidobnád, akkor jó helyre és szelektíven! Hulladékátvevők országszerte a HuMuSz honlapján:
http://www.humusz.hu/hulladekatvevok
Új helyre költöztél és nem kell az előző lakó bútora? Kinőtted, meguntad, elavultnak tartod? Kettőt kaptál Karácsonyra?
Ne dobd ki, más még örülne neki!
http://www.humusz.hu/adomanyfogadok
Legyenek környezetbarátak a tanszereid gyerekeid iskolai felszerelése!
Ha építkezel, akkor környezetbarát építési ötleteket, technológiákat, módszereket találhatsz a Körkép oldalán. Használj az építkezéshez hulladékot, bontott anyagokat: böngészd a kínálatért a www.nemsitt.hu oldalt és te is ajánld fel a megmaradt anyagokat másoknak!
2010. március 12., péntek
Szmog
A szmog a környezetszennyezés miatt kialakuló füstköd (az angol smoke [füst] és fog [köd] szóösszetételeként keletkezett kifejezés). A földrajzi és időjárási körülményektől, valamint a levegőben található szennyezőanyagoktól függően kétféle füstködöt különböztetünk meg. Elnevezésük oxidáló/redukáló hatásuk, ill. első észlelési helyük (London és Los Angeles) alapján történik. A szmog kialakulását úgy hárítják, hogy különböző biztonsági óvintézkedéseket tesznek pl.: kötelező szűrőberendezés(katalizátor), vagy páros napokon páros számra végződő rendszámú autók közlekedhetnek.
Környezetszennyezés
A környezetszennyezés az emberi társadalom környezetének kedvezőtlen irányú megváltoztatása, a környezeti elemek, levegő, víz, talaj előnytelen összetétel-változásával és minőségromlásával járó tevékenység, illetve jelenség vagy maga az előnytelen összetétel-változást és minőségromlást okozó anyag. A környezetszennyezés lehet fizikai (zajszennyezés, hőszennyezés, fényszennyezés), kémiai (szennyvíz, talajszennyezés, túlzott agrokemizálás), vagy biológiai természetű (mesterségesen átalakított (például GMO) vagy tájidegen élőlények alkalmazása).
Legáltalánosabb típusai: káros szennyezőanyagok kibocsátása, légszennyezés, vízszennyezés és talajszennyezés.
* 1 Levegőszennyezés
* 2 Vízszennyezés
* 3 Talajszennyezés
* 4 Külső hivatkozások
Levegőszennyezés
Szennyezett levegőjű közút
Searchtool right.svg Bővebben: Levegőszennyezés
A kipufogógázok miatt a levegő nitrogén-dioxid tartalma az ideális 0,000002%-os tartalom felett van. A felsorolt vegyületek napfény hatására fotokémiai szmogot és ózont hoznak létre, ami asztmát okozhat. A gépjárművek ólmot és szén-monoxidot bocsátanak ki. A WHO becslése alapján évente 700 ezerrel kevesebb ember halna meg a fejlődő országokban, ha ezeket a légszennyezőket kivonnák a forgalomból. A Világbank 2010-re 816 millióra becsli a motoros járművek számát, szemben az 1990-es 580 milliós adattal.
Vízszennyezés
Searchtool right.svg Bővebben: Vízszennyezés
Vízszennyezés
Az Ellendi-patak vízszennyezése, Magyarország
Szemétfelhalmozódás a Latorca folyón Csap térségében (2008. május)
A kóros algásodás előzménye az, hogy a tengerbe műtrágya, valamint tisztítatlan, magas nitrát- és foszfáttartalmú szennyvíz kerül. A halak és más vízi élőlények nem jutnak elegendő napfényhez. Az algák toxinjai az emberre is veszélyesek lehetnek. A vizeket is számos szennyezés éri. Leggyakrabban az iparban és a háztartásokban keletkezett,a vizekbe tisztítatlanul bejutó szennyvizek okoznak környezeti károkat(egy egymilliós lakosságú városban évente 500 000 tonna szennyvíz képződik). A vízszennyezés következménye lehet a tápanyag-feldúsulás.
Talajszennyezés
A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók.Ha nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek,nehézfémek) szivárognak a talajba.
A talaj számos élőlény élőhelye. A talajt főleg rovarirtószerekkel, növényvédőszerekkel, hulladékokkal, nitrogénnel és foszfortartalmú műtrágyákkal szennyezik. A talaj szennyezésének mellékhatása az, hogy a növények felszívják a szennyezést és rajtuk át mi is megesszük, így megbetegítheti különböző szerveinket.
Talajszennyezés fokozódásával járó tevékenységek:
* Hulladéktároló telepek bezárása
* Talajerózió növelése fák kivágásával
* Műtrágya, rovarirtószerek, a talaj termékenységét javító egyéb szerek ésszerűtlen használata.
Hulladékok lebomlási ideje:
* Pamutruha: 1-5 nap
* Kötél: 3-14 hónap
* Papír: 2-5 hónap
* Tejesdoboz: 5 év
* Nejlonzacskó: 10-20 év
* Pelenka: 50-100 év
* Konzervdoboz: 50-100 év
* Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
* Zöld üveg: 1 millió év
* Műanyag flakon: soha
Legáltalánosabb típusai: káros szennyezőanyagok kibocsátása, légszennyezés, vízszennyezés és talajszennyezés.
* 1 Levegőszennyezés
* 2 Vízszennyezés
* 3 Talajszennyezés
* 4 Külső hivatkozások
Levegőszennyezés
Szennyezett levegőjű közút
Searchtool right.svg Bővebben: Levegőszennyezés
A kipufogógázok miatt a levegő nitrogén-dioxid tartalma az ideális 0,000002%-os tartalom felett van. A felsorolt vegyületek napfény hatására fotokémiai szmogot és ózont hoznak létre, ami asztmát okozhat. A gépjárművek ólmot és szén-monoxidot bocsátanak ki. A WHO becslése alapján évente 700 ezerrel kevesebb ember halna meg a fejlődő országokban, ha ezeket a légszennyezőket kivonnák a forgalomból. A Világbank 2010-re 816 millióra becsli a motoros járművek számát, szemben az 1990-es 580 milliós adattal.
Vízszennyezés
Searchtool right.svg Bővebben: Vízszennyezés
Vízszennyezés
Az Ellendi-patak vízszennyezése, Magyarország
Szemétfelhalmozódás a Latorca folyón Csap térségében (2008. május)
A kóros algásodás előzménye az, hogy a tengerbe műtrágya, valamint tisztítatlan, magas nitrát- és foszfáttartalmú szennyvíz kerül. A halak és más vízi élőlények nem jutnak elegendő napfényhez. Az algák toxinjai az emberre is veszélyesek lehetnek. A vizeket is számos szennyezés éri. Leggyakrabban az iparban és a háztartásokban keletkezett,a vizekbe tisztítatlanul bejutó szennyvizek okoznak környezeti károkat(egy egymilliós lakosságú városban évente 500 000 tonna szennyvíz képződik). A vízszennyezés következménye lehet a tápanyag-feldúsulás.
Talajszennyezés
A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók.Ha nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek,nehézfémek) szivárognak a talajba.
A talaj számos élőlény élőhelye. A talajt főleg rovarirtószerekkel, növényvédőszerekkel, hulladékokkal, nitrogénnel és foszfortartalmú műtrágyákkal szennyezik. A talaj szennyezésének mellékhatása az, hogy a növények felszívják a szennyezést és rajtuk át mi is megesszük, így megbetegítheti különböző szerveinket.
Talajszennyezés fokozódásával járó tevékenységek:
* Hulladéktároló telepek bezárása
* Talajerózió növelése fák kivágásával
* Műtrágya, rovarirtószerek, a talaj termékenységét javító egyéb szerek ésszerűtlen használata.
Hulladékok lebomlási ideje:
* Pamutruha: 1-5 nap
* Kötél: 3-14 hónap
* Papír: 2-5 hónap
* Tejesdoboz: 5 év
* Nejlonzacskó: 10-20 év
* Pelenka: 50-100 év
* Konzervdoboz: 50-100 év
* Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
* Zöld üveg: 1 millió év
* Műanyag flakon: soha
Gandhitól
“Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia. Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére, és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.” (Mahatma Gandhi)
“Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.” (Mahatma Gandhi)
“Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját.” (Mahatma Gandhi)
“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.” (Mahatma Gandhi)
“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.” (Mahatma Gandhi)
“A szemet-szemért vakítja meg az egész világot.” (Mahatma Gandhi)
“Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.” (Mahatma Gandhi)
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” (Mahatma Gandhi)
“A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek süketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog.” (Mahatma Gandhi)
“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” (Mahatma Gandhi)
“Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.” (Mahatma Gandhi)
“Ahol szeretetre méltó egyéniségedet nem eresztik be, ott hassál jó példáddal.” (Mahatma Gandhi)
“Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.” (Mahatma Gandhi)
“Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját.” (Mahatma Gandhi)
“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.” (Mahatma Gandhi)
“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.” (Mahatma Gandhi)
“A szemet-szemért vakítja meg az egész világot.” (Mahatma Gandhi)
“Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.” (Mahatma Gandhi)
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” (Mahatma Gandhi)
“A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek süketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog.” (Mahatma Gandhi)
“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” (Mahatma Gandhi)
“Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.” (Mahatma Gandhi)
“Ahol szeretetre méltó egyéniségedet nem eresztik be, ott hassál jó példáddal.” (Mahatma Gandhi)
Megújuló energiaforrások
A megújuló energiaforrás olyan közeg, természeti jelenség, melyekből energia nyerhető ki, és amely akár naponta többször ismétlődően rendelkezésre áll, vagy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újratermelődik.
A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Szemben a nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, földgáz stb.) használatával, nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat mint az üvegházhatás, a levegőszennyezés, vagy a vízszennyezés.
A szél- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő az otthonában használt villamos energiájának, üzemanyagának és vizének egy részét, vagy akár az egészét. A fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódás különösen fontos, egyrészt a globális felmelegedés megállítása miatt, másrészt a közelgő olajhozam-csúcs fenyegetése miatt.
A legfontosabb megújuló energiaforrások:
* napenergia (naperőmű)
* napelem
* napkollektor
* vízenergia (vízerőmű)
* árapály-energia
* hullám energia
* szélenergia
* geotermikus energia
* biomassza
* bioetanol
* biodiesel
A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Szemben a nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, földgáz stb.) használatával, nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat mint az üvegházhatás, a levegőszennyezés, vagy a vízszennyezés.
A szél- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő az otthonában használt villamos energiájának, üzemanyagának és vizének egy részét, vagy akár az egészét. A fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódás különösen fontos, egyrészt a globális felmelegedés megállítása miatt, másrészt a közelgő olajhozam-csúcs fenyegetése miatt.
A legfontosabb megújuló energiaforrások:
* napenergia (naperőmű)
* napelem
* napkollektor
* vízenergia (vízerőmű)
* árapály-energia
* hullám energia
* szélenergia
* geotermikus energia
* biomassza
* bioetanol
* biodiesel
Erőszakmentesség
Az erőszakmentesség egy erkölcsi irányultság és társadalmi technika, amely elutasítja a fizikai (gyakran mindenféle) erőszakot a társadalmi, gazdasági és politikai célok elérésére, illetve a másoktól elszenvedett erőszak - mind az elnyomás, mind a nyílt agresszió - megállítására. Alternatívaként számtalan módszert javasol: például az oktatást, felvilágosítást, meggyőzést, állampolgári engedetlenséget. Míg korábban az erőszakmentesség a pacifizmus szinonimája volt, addig napjainkra sok társadalmi mozgalom a társadalmi változások eszközeként tekint rá, és nem csupán a háborúval kívánja szembe állítani.Valamennyi nagy világvallás tartalmazza az erőszakmentesség elveit, amelyeket erőszakmentes mozgalmak, vezetők széleskörűen idéznek. A kereszténységben a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” jézusi kijelentés, a hinduizmusban az ahimsza („nem ártás”), a buddhizmusban a metta elve, a taoizmus wu-wei fogalma egyaránt erről tanúskodik.
Az erőszakmentesség 1998. november 10-én elnyerte az elfogadottság és intézményesülés rangját, mivel az ENSZ ezen a napon kinyilvánította, hogy a 21. század és 3. évezred első évtizede szolgálja a "béke kultúrájának és a világ gyermekei erőszakmentességének előmozdítását".
2007 óta Mahatma Gandhi születésnapja, október 2-a az erőszakmentesség világnapja.
Az erőszakmentesség 1998. november 10-én elnyerte az elfogadottság és intézményesülés rangját, mivel az ENSZ ezen a napon kinyilvánította, hogy a 21. század és 3. évezred első évtizede szolgálja a "béke kultúrájának és a világ gyermekei erőszakmentességének előmozdítását".
2007 óta Mahatma Gandhi születésnapja, október 2-a az erőszakmentesség világnapja.
Green Peace
A Greenpeace (ejtsd: grínpísz) a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete. 1971-ben alapították a kanadai Vancouverben, a központja ma Amsterdamban található. Jelenleg 41 országban rendelkezik irodával. A szervezet célja, hogy kampányaival minél szélesebb körben terjessze a környezettudatos szemléletet és életmódot, valamint hogy felderítse a természetet és az emberi környezetet pusztító tevékenységeket, és ezek felelőseit változtatásra bírja. A szervezet a nemzetközi környezetvédő mozgalom radikális irányzatát képviseli, és elsősorban látványos és bátor akcióiról ismert. Ezek az akciók nemritkán a hatóságok részéről konfliktusokhoz is vezetnek, amelyekben a Greenpeace aktivistái minden esetben az erőszakmentesség elvét követik. Világszerte mintegy 400 000 ember vesz részt önkéntes munkájával a Greenpeace tevékenységében. A szervezet mindenfajta politikai szervezettől és irányzattól elhatárolódik.
A Greenpeace a következő témákban folytat nemzetközi kampányt:
* átállás a megújuló energiaforrásokra a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia helyett
* a globális felmelegedés megállítása
* a genetikailag módosított élőlények (GMO) üzleti érdekeket szolgáló előállításának betiltása (az orvosi célból történő nem!)
* a tengerek szennyezésének és a tengeri élővilág pusztításának beszüntetése
* a trópusi esőerdők megmentése
* a különböző mérgező vegyi anyagok kibocsátásának beszüntetése
A Greenpeace a következő témákban folytat nemzetközi kampányt:
* átállás a megújuló energiaforrásokra a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia helyett
* a globális felmelegedés megállítása
* a genetikailag módosított élőlények (GMO) üzleti érdekeket szolgáló előállításának betiltása (az orvosi célból történő nem!)
* a tengerek szennyezésének és a tengeri élővilág pusztításának beszüntetése
* a trópusi esőerdők megmentése
* a különböző mérgező vegyi anyagok kibocsátásának beszüntetése
Hulladék gazdálkodás
A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni:
- a megelőzés ezen belül az integrált szennyezés megelőzés elve alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét a környezetterhelés csökkentése érdekében,ez azt is jelenti, hogy úgy kell megoldani a ezen problémát, hogy ne okozzon további környezeti kárt.
- az elővigyázatosság elve alapján a veszélyes, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehető legnagyobbak lennének, vagyis a lehető legkedvezőtlenebb esetet kell figyelembe venni.
- a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásért, beleértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrafelhasználhatóságát. A termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is.
- a megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük.
- az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen, vagyis ne okozzon kárt a gyűjtés , hasznosítás, ártalmatlanítás során.
- az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra, azaz a lehető legkisebb környezet-igénybevételével járó anyag és energiatakarékos technológiák alkalmazására.
- a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője birtokosa vagy hulladékká vált termék gyártója köteles, a tevékenysége során okozott károk, szennyezés elkerüléséért teendő intézkedések teljes költségét viselni.
- a költség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor.
- a regionalitás elve alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni.
- az önellátás elve alapján a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni.
- a fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni.
- a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit.
- a költséghatékonyság elve alapján a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak.
A hulladékgazdálkodás elemei
A hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítása során a következő lehetőségek vannak:
- a hulladékok keletkezésének megelőzése, a keletkezett hulladékok veszélyességének csökkentése,
- a hulladékok fajtánkénti gyűjtése és hasznosítása,
- a nem hasznosítható hulladékok megfelelő módon történő ártalmatlanítása.
Globális felmelegedés
Globális felmelegedésnek az utóbbi évtizedek éghajlati változásait nevezzük: emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. A folyamat várhatólag folytatódik; végállapotát még becsülni sem tudjuk. Az Éghajlat-változási Keretegyezmény a globális éghajlatváltozás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja.
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) adatai szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg.[1] A testület szerint ennek fő okai a XIX. század közepe óta légkörbe juttatott üvegházhatást okozó gázok. Az üvegházgázok növelik a légkör alsó tartománya, a troposzféra hőmérsékletét[2][3] (Lásd: Üvegházhatás) A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb (bár széles körű elfogadottsága még nem jelenti a bizonyítottságát) vélemények szerint a globális felmelegedés emberi okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a globális felmelegedés ellen hat.[4]
Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek szerint a Föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1–6,4 °C-kal nő majd.[2] Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, a tengerek szintje pedig emelkedhet még akkor is, ha már nem bocsátanak ki több üvegházhatású gázt, hiszen a szén-dioxid (CO2) más üvegházgázokkal együtt hosszú ideig a légkörben marad.[2]
A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Mindez komolyan hathat a gazdaságra, mérsékelheti a fejlett országok nemzeti össztermékének mennyiségét, kihathat annak minőségére. Számíthatunk egyes természetes vizek kiszáradására, a gleccserek (el)olvadására, az árvizek, hurrikánok és tájfunok gyakoribbakká, nagyobbakká, pusztítóbbakká válhatnak. Állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége jelentősen nő, ugyanakkor bizonyos invazív fajok elszaporodása felgyorsulhat, nagyot borítva ezzel az ökológiai egyensúlyon. Bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek; több, eddig már „megfékezettnek” hitt betegség újra megjelenhet mutáns változataival együtt. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.
Az éghajlat stabilitásához egyebek közt az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebbrészt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán ‒19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása befolyásolja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.
Az éghajlatra természetes és emberi tényezők is hatnak. A legfontosabb természeti hatások: a napciklus, a napállandó, a Föld pályaelemeinek változása és a vulkáni tevékenység. A recens felmelegedés részletes okairól számtalan elméletet dolgoztak ki, de a tudományos szervezetek többsége[5] szerint a fő ok az üvegházhatású gázok koncentrációit növelő emberi tevékenység. Az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése is ezt az álláspontot támasztja alá: „Új, a korábbinál erősebb bizonyítékok utalnak arra, hogy az elmúlt ötven évben megfigyelt melegedés döntő része emberi tevékenység eredménye. A változások mérését és a kiváltó okok meghatározását célzó tanulmányok egybehangzóan emberi eredetű hatást mutatnak ki az utóbbi 35–50 év éghajlati adataiban. E tanulmányok számolnak azzal a bizonytalansággal, amely az emberi eredetű szulfát aeroszolok és a természetes tényezők (vulkánok és a Napból érkező sugárzás) mint éghajlati kényszerek miatt jelentkezik, de figyelmen kívül hagyják a többi emberi eredetű aeroszol, továbbá a földhasználat változásainak hatásait. A szulfátok és a természetes tényezők a vizsgált időszakban hűtő hatásúak voltak, tehát nem magyarázhatják a felmelegedést; e tanulmányok többsége szerint az üvegházhatású gázok koncentrációinak növekedése már önmagában magyarázhatja az elmúlt ötven év felmelegedését, sőt, ennek alapján akár nagyobb felmelegedés is indokolt lett volna.”
A többségi állásponttal szembefordulók szerint a globális hőmérséklet növekedése természeti folyamatokra vezethető vissza. Érvelésük szerint a környezeti változások következményei hosszú távon mutatkoznak meg. A Föld óceánjainak magas hőkapacitás miatti kiegyenlítő hatása és más közvetítő folyamatok lassúsága miatt a Föld éghajlata mindig valamilyen korábbi egyensúlynak felel meg. Ha ez igaz, úgy még akkor is további 0,5 °C-os melegedésre kell számítanunk, ha az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább nem emelkedik.[6]
Egy harmadik vélemény, hogy a globális felmelegedés okait nem válogathatjuk szét természetesekre és emberiekre. E gondolatmenet szerint a természetes üvegházhatást a természetben előforduló gázok (vízpára, CO2 stb.) okozzák. Az emberi eredetű üvegházhatást főleg a CO2, a metán és a dinitrogén-oxid idézi elő. A két hatás azonban nem különíthető el minden további (időjárási, éghajlati) tényező ismerete nélkül. Ráadásul az emberi tevékenységek befolyásolják a természeti folyamatokat, tehát a kétféle hatás egymásra rakódik.
Újrahasznosítás
Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy
- az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
- olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.
A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki.
Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz).
A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve a környezet tisztulását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra.
A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel kialakítható.
A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italoskartonokat néhány helyen a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, míg azokat máshol a papírhulladék között gyűjtik.
A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon
Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés még nem olyan elterjedt, mint a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Ennek egyik oka az lehet, hogy Magyarországon viszonylag kevés a szelektív hulladékgyűjtő, továbbá kevésszer ürítik ki ezeket.
A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincs adat. De tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként egy gyűjtőszigetre lenne szükség legalább.
A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált homik szervezetten elszállításra kerülnek.
Egy példa: az italoskartonok
2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcslés és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3%-át hasznosították újra.
Egy gyártói kezdeményezésű egyesülés ezen javítani igyekszik: 2005-ben 5%, 2006-ban 7% volt a begyűjtött és újrahasznosított italoskartonok aránya a teljes forgalomba került mennyiséghez képest. [1] 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italoskartonokat Németországban dolgozzák fel…
Bemutatkozás
Üdv ez a blog a környezetvédelemről szól.Mindennap találkozhatunk a környezet védelemmel, a felhívással, fajtáival stb.Itt mindent megtudhatsz, sőt mlg többet is akár!
Szerkesztő:Miku
Nyitott:2010.03.12
Bezár:soha
Téma:Környezetvédelem, és kultúra.
Szerkesztő:Miku
Nyitott:2010.03.12
Bezár:soha
Téma:Környezetvédelem, és kultúra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
