Újrahasznosítás

Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy

• az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
• olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.

A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki.

Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz).

A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve a környezet tisztulását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra.

A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel kialakítható.

A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italoskartonokat néhány helyen a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, míg azokat máshol a papírhulladék között gyűjtik.

A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon

Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés még nem olyan elterjedt, mint a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Ennek egyik oka az lehet, hogy Magyarországon viszonylag kevés a szelektív hulladékgyűjtő, továbbá kevésszer ürítik ki ezeket.

A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincs adat. De tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként egy gyűjtőszigetre lenne szükség legalább.

A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált homik szervezetten elszállításra kerülnek.

Egy példa: az italoskartonok

2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcslés és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3%-át hasznosították újra.

Egy gyártói kezdeményezésű egyesülés ezen javítani igyekszik: 2005-ben 5%, 2006-ban 7% volt a begyűjtött és újrahasznosított italoskartonok aránya a teljes forgalomba került mennyiséghez képest. ^[1] 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italoskartonokat Németországban dolgozzák fel…